×

A szavak ereje ?Full Movie?

*
?? ????????????
?? moviebemka.com
?? ????????????

star - Jenny Agutter
Country - UK
Carl Hunter
average ratings - 6,8 / 10 stars
audience Score - 1199 Votes
runtime - 1 h 31 Min
Triple word score free online without. Triple Word Score free online games. Triple word score free online banking.

Triple word score free online courses

Triple Word Score free online gambling. Triple Word Score Free online. Triple word score free online programs. Triple word score free online template. Triple Word Score free online slot.

Triple Word Score free online

Triple word score free online converter. Triple word score free online free. Valami fölserkent a tudatom szélén, amikor az egyik emlékkristály elé léptem. Ahányszor felé fordultam, valami mintha megbizsergette volna az egész testemet. Egészen hétköznapinak tűnt, egyszerűnek, a legtöbb Érző észre sem vette. Valamilyen vízkék kőből faragták a talapzatát, két oldalt azúr könnycseppek hullottak, bekeretezve a feliratot: "Vágyakozás" A kőre tettem a kezemet, a felszíne hullámokat vetett az érintésem nyomán. Az érzés lassan átcsúszott a kezeimbe is, bágyadtságot gerjesztve a tagjaimban, mintha egy hegyi patakba nyúltam volna. Becsuktam a szemeimet és amikor legközelebb kinyitottam... Csak folynak a könnyeim, lélegzetvétel nélkül, végtelenül, kegyetlenül és hidegen, mint a tél. A zokogásom kaparja a torkomat és elönti a tüdőmet, a mellkasom sajog a fulladás szörnyű élményétől. Beleremegek a görcsökbe. Úgy futnak át a testemen, mint egy hullám, majd nyögésként szakadnak fel az ajkaimról. Puha, kecses kezeimmel letörlöm a könnyeket és arrébb söpröm az kósza cseppeket az arcomról. A tenyerembe gyűjtöm mindet, futólag rájuk pillantok, ahogy a gyertyagömbök pislákoló fényében végigmegyek a menedékemen. Azért jöttem ide, hogy összeszedjem a gondolataimat, hogy a múlton töprengjek és megtisztítsam az elmémet az út előtt. Mégis minduntalan megbicsaklik az összpontosításom, folyton boldog emlékek árnyékai öntenek el. Megremegnek a lábaim, túlságosan elfáradtam már, hogy álljak. A hideg kövekre rogyok. A mellkasom mélyén, mérgeskígyóként kavarog valamilyen kielégíthetetlen éhség: A szívembe mar, amíg úgy nem érzem, hogy az egész mellkasom fölpüffed a méregtől és jégcsappá hűl. Mit akart mondani? Újra és újra végigpörgetem az emléket az agyamban, századjára azt remélve, hogy most már végre egy kicsit elzsibbadok. Emlékszem a teste melegére, a bőre fanyar illatára. Egy jó Érző mindig nyitott az új élményekre és ha jobban belegondolok, úgy találom, mindig is szerettem ezt az aromát: Kesernyés de mély, szúrós de sallangmentes. A szaga néha olyan, mint egy kés pengéje, éles, átütő. Felizgatott. "Csak te. CSAK te. " Az ő szavai, nem az enyémek, nem többek egy suttogásnál, századjára, EZREDJÉRE visszhangoznak a fejemben. Csak egy pillanatnyi tétovázást érzett részemről és máris távolodni kezdett tőlem. Beszökött a hideg szél, libabőrt varázsolva a testemre, átfagyasztva és üvegszerűen törékenyen hagyva a lelkemet. Megremegek annak emlékére, amikor elhagyott, ahogy hidegen néztek rám csalódással telt szemei a válla fölött. Szüksége volt rám és én haboztam az idő ajtajának küszöbén. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy nem az úttól félek, hanem hogy túl gyengének bizonyulok. Átkozom a gyengeségemet. Ha valamitől is félnem kell akkor az az, hogy elveszíthetem őt: Hogy eltávolodik tőlem, hagyja kihűlni a húsomat, hagyja semmivé oszlani fanyar illatát, vagy hogy nem érzem többé az ajkai ízét, nem hallom a hangját. Ekkor nyilallt belém az igazi rettegés, amikor hátat fordított és kilépett az ajtón, eltűnt a folyosón, mielőtt utána kiálthattam volna és bocsánatot kérhettem volna. A kígyó újra tekereg a mellkasomban, a fogai a szívembe marnak és méreggel töltik fel. Újra felbuzognak a könnyeim, patakokban csorognak az arcomon. Csak TE. " Felpattannak a szemeim - az Ő hangja! Megperdülök és eláll a lélegzetem: Ott áll, ereje teljében az árnyékokban és belép a sodródó gyertyagömbök fénykörébe. Érzem, ahogy a kígyó elsorvad és meghal, a sziszegése minden lépéssel halkul. Az arca komor, de valahol, a vonásai között már majdnem felismerem, hogy örül hogy láthat. Végülis visszajött értem. "Csak te segíthetsz nekem, Deionarra. De hibáztam, amikor a segítségedet kértem... " Újra kimondja a nevemet. "Deionarra" Édesen cseng az ajkain, mint az első tavaszi eső, ahogy megöntözi a köveket. Hosszú lépésekkel a fénykörbe lép. Az istenekre, tényleg ilyen sok a hegem? Az én/ő testem úgy néz ki, mintha késpengékben fürdették volna. A rengeteg seb, a tetkók, szörnyű... Gyönyörű. Hogy láthat engem ilyennek? Nem látja a sötét vigyort az arcán, a kegyetlen jeget a tekintetében? Mintha palástot terítene rám a tekintetével, olyan fényben lát, olyan rettentő vágyakozással... amivel... hogyan ÉREZHET így? Érzem, ahogy a látómezőm kettészakad, megduplázódik, amint magamat nézem, ahogy Deionarra emlékeiben közelítek, ez a pillanat egyaránt az enyém és az övé is, azé az ismeretlené, aki akkor birtokolta a testemet. "Túl sokat kértem tőled, amikor arra akartalak rávenni, hogy velem gyere, Deionarra. Semmi jogom sincs ilyen veszélybe sodorni. " A lány megremeg, felnéz rám és nyávog, mint egy megvert kiscica. Sok embert megtörtem már... némelyik sziklakeménynek bizonyul, de megfelelő mennyiségű ütleg ripityára töri őket, hogy aztán valami jobbat építhessek belőlük. Mások inkább fémként viselkednek... kitartó kalapálással új, kedvem szerinti szilárd alakba kényszeríthetőek. Sokan agyagként simulnak a kezeim közé: Könnyedén gyúrhatóak, de ha túl sokáig dolgoznék rajtuk, sárrá omlanának. De ez a lány... ez az idegesítő, unalmas lány olyan, mint az üveg. Azóta, hogy elmentem, azon gondolkodtam, hogy túl erősen löktem -e meg, hogy javíthatatlanul összetört -e? Örülök, hogy nem ez a helyzet. Engedem, hogy az elégedettségem valódivá változtassa a mosolyomat, hogy életre keljen. "Ó szeretett Deionarrám... " Az én számból jöttek a szavak, de egy sebész eszközeiként működtek, hideg szakértelemmel választottam meg őket, érzelmeknek nyomát sem mutattam. Minden szóval éreztem, ahogy egyre szélesebben vigyorog odabent, tudva, hogy a megsebzett lány mit lát majd a vágytól homályos szemein át. Pontosan követtem, ahogy a férfi - vagyis én - elszédítette a szavaival, nem tudva, milyen ellenállhatatlanul erősek ezek neki, mint egy dárdavető lövedékei, egyenesen a szívébe irányítva. Meleg és megkönnyebbülés csorog végig a bőrömön és újra elakad a lélegzetem, bódultan szédelgek a láttára. Majdnem összeesek, amikor megpróbálok fölállni. Már a jelenlététől is megremegek, a mosolya nyomán azonnal kihagy egy-két ütemet a szívem. Az ügyetlen lány majdnem elbotlik, amikor talpra akar állni, úgy vergődik a padlón, mint egy döglődő hal. Nézem, ahogy végül a kezével fölnyalábolja az összegubancolódott szoknyáját. Én vettem neki ezeket az égszínkék selymeket, amik fodrai úgy hullámzanak, mint a tenger. Csettintek a nyelvemmel... elpazaroltam ezt az egyébként teljesen jó ruhát. "Bocsánatot kérni jöttem, Deionarra. Visszatérek, amint csak tehetem... " A horog már bele is akad a szívébe és a szemei tágra nyílnak, éppen ahogy számítottam. Az elmém ínként feszült meg, a tudatom a széthasadás szélén táncolt, ahogy egyszerre háromfelé húzta a kőbe rögzített élmény, a feltoluló saját emlék és a jelenlegi, még friss tudatom. Valami pattant a fejemben és meleg vér csorgott az orromba. "Se... segítség... valaki... " A szavak szinte belefulladtak a vér sós vasízébe. Valamelyik kusza részem kétségbeesetten beszélni akart, figyelmeztetni Deionarrát, hogy ez nem is egy
Triple word score free online play. Triple Word Score free online bingo. Triple word score free online dictionary. Triple word score free online word. Triple word score free online games. Triple word score free online movie.

Triple Word Score free online surveys

Triple word score free online printable

Triple word score free online full. Triple word score free online 2017. Triple word score free online game.

コメントをかく


「http://」を含む投稿は禁止されています。

利用規約をご確認のうえご記入下さい

Menu

メニューサンプル1

メニューサンプル2

開くメニュー

閉じるメニュー

  • アイテム
  • アイテム
  • アイテム
【メニュー編集】

管理人/副管理人のみ編集できます

広告募集中